--Blog zárás--

 Sziasztok! A legszomorúbb hírt szeretném közölni, amit egy blog hirdethet. Szünetel a blog.  De ne búslakodjatok! ( bár aztán nem tudom, hogy valaki búslakodik-e.. :(   ) Sokan írtátok kritikába, hogy kusza a történet. És igazatok van! Az egész sztori újra lesz írva, és az is lehet, hogy egy kicsit változni fog.  Valamint a desing is teljesen új formát ölt! Kérlek addig se felejtsétek el  a blogot :)      Az "új" blog nyitása: 2014. szeptember! Remélem hogy  a blog egyre jobb és jobb lesz.... de ehhez majd a véleményetek is kellene... Szóval akkor.. Sziasztok! :(      Találkozunk szeptemberben ♥ ♥ ♥

Zsófi

Refresh...

Verseny eredmény *o*

Sziasztok! :) Meghoztam a verseny eredményét *o*  Nagyon elszomorodtam, amiért  csak a fejléckészítő versenyre jelentkeztetek, és oda is csak 3-an.  :(  Mindegyik fejlécet kiteszem, és mondok róla véleményt. Ne haragudjatok, ha  rossz véleményt kaptok :*

1. Ács Nóri fejléce

Nos..... Írnék egy pro-kontra listát, ha nem bánjátok :D

Jó tulajdonságok: -Te küldted be legelőször
                             -A fejléc nagyon szépen meg van csinálva        

Rossz tulajdonságok:  - Nem a blog címe van  rajta :(
                                    -A blogban nem szerepel vörös hajú lány (ez sok-sok pontot levon, hiszen ez azt jelenti, hogy nem olvastál bele.  Na mindegy.)
                                   -Nem tudom, hogy a bloghoz csináltad-e, vagy csak  egy régebbi munkádat küldted el.
                                 -Nem illik a bloghoz.

10/3 pont. - és nem azért, mert nem tetszik, hanem mert nem teljesítetted a feladatot.

2. Zsibrita Júlia  fejléce

Jó tulajdonságok: Elnézést, de nincs. Bocsi :(

Rossz tulajdonságok: -Nem fejléc méretű
                                  - Figyelmetlenség lvl 999-avagy a blog címének elírása (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!)
                                  - Mi az a farkas? o.O Ha már beleteszel olyan elemet, ami nincs a blogban, akkor legalább tedd be rendesen..
                                 -Nincs rajta fejlécalap! :O
                                - Nem illik a bloghoz!!!!

10/1- sajnálom, ne haragudj, de ez a véleményem.

3.  Gina Budai Budai fejléce

Jó tulajdonságok:  -VÉGRE valaki el is olvasta a blogot!!!! Egy szőke lány!! Köszönöm!! :D

                          
Rossz tulajdonságok:   -Bár mondtam, hogy szerepelhet rajta Louis, mégsem gondoltam, hogy  Ian Somerhalder-t teszed rá... :D
                                    -  A betűtípus nekem nagyon nem tetszik. Sorry
                                   - Miért van filmtekercses keret körülötte? o.O Ezt nem értem..
                                   -A galaxy nem illik a bloghoz

10/4 -csak azért nem 3, mert benne van  egy szőke csaj!!!!!

A nyertest nem a pontszámok alapján döntöm el, így a győztes: Ács Nóri! Nem mondom azt, hogy gratu, bocsi. És azt a döntést hoztam (köszönjétek magatoknak :D ) hogy a fejléc nem lesz megváltoztatva. Sajnálom :(  Viszont a hivatalos facebook oldalon Nóri fejlécét csodálhatják!! :)

Kövi rész nemsokára :)

                                                                                                            Zsófi ♥

Haláli V.E.R.S.E.N.Y.

 Sziasztok! Mint látjátok, kitettem a legújabb részt, és a 12 feliratkozó örömére meghirdetek egy versenyt, mely ezzel a bloggal kapcsolatos. 2 kategóriában lehet jelentkezni:

~A KÖVETKEZŐ rész megírása : A fantázia nem szabhat határokat! És én sem fogok. Nincs semmi, amit bele kéne tenni, nincs semmi feltétel.  Egyedül a leadási, és jelentkezési határidő. Jelentkezni  ITT kommentben/ a blog hivatalos e-mail címén lehet (  halalosagyahalalkapujaban@gmail.com )
 Leadási határidő: Augusztus 8. 24:00 - a kész műveket az e-mail címre              (halalosagyahalalkapujaban@gmail.com  ) kell küldeni. (Ha esetleg valami miatt nem tudnátok elküldeni oda, akkor ide kommentbe. De írd oda, hogy versenyre. )

~FEJLÉCKÉSZÍTÉS: Itt sem szabok meg semmit, csak hogy illjen a mostani bloghoz. Jelentkezni  ITT kommentben/ a blog hivatalos e-mail címén lehet (  halalosagyahalalkapujaban@gmail.com )
 Leadási határidő: Augusztus 8. 24:00 - a kész műveket az e-mail címre              (halalosagyahalalkapujaban@gmail.com  ) kell küldeni. (Ha esetleg valami miatt nem tudnátok elküldeni oda, akkor ide kommentbe. De írd oda, hogy versenyre. )

Kérlek osszátok, hogy minél többen jelentkezzenek :) Ha nem lesztek legalább 3-an egy kategóriában, a verseny elmarad :(

#Zsófi

Az elvesztett idő

(Írói megjegyzés: Wááá! *o* 12 feliratkozó! Annyira köszönööm! ♥  Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket :) Valamint egy versenyt is kihirdetek ma! Jó olvasást ♥ Írói megjegyzés vége)

  Reggel álmosan  keltem fel.  Ennek különösebb oka nem volt,  maximum annyi, hogy végig a helyes ápolófiúval álmodtam. Ahogy megszólít. Ahogy megfogja a kezem. Ahogy megsimogatja  a hajam. Ahogy a két tenyere közé veszi az arcom. És ahogy megcsókol. Chh..
 Elhessegettem  a gondolataimat, majd lassan kimásztam az ágyból. A célom az volt, hogy eljussak a szekrényemig felöltözni,ami sikerült is, de nagyon nehezen. Hogy miért? A sebem miatt. Nem volt valami szép, és ha felálltam, elkezdett fájni. Tegnap még semmi baja nem volt. Azon kívül, hogy úgy néz(ett) ki, mint egy fekete lyuk. Na mindegy.
 A kedvenc Amerika mintás pólómat, és a világ legrövidebb sortját vettem fel. Nem azért, hogy imponáljak valakinek (dehogy!) hanem mert nagyon meleg lett az idő. És anyuék csak ezt a gatyát hozták be, meg egy hosszú csőfarmert, és egy melegítőalsót.  Én pedig úgy döntöttem, nem fogom magam leégetni az ápolónő előtt, valamint nem fogok megsülni sem.  Ehhez a szetthez még egy lapos talpú kék topánkát húztam, és már kész is voltam. Bementem a fürdőbe, és a tükör elé álltam. A következő mondat elolvasása felkavaró lehet mindannyiunk számára:  Fekete karikás szemek,  szétszórt haj, amiben találtam egy használt zsepit (pfúúj) ,  és végül, de nem utolsó sorban.. a leheletem. Jó, ezt csak akkor vettem észre, amikor ásítottam egyet, és a szám elé tettem a kezem. Akkor tényleg azt hittem, hogy ott nyomban elájulok. Gyorsan elővettem a fogkefém, és egy kiló fogkrémet nyomtam rá.  Amikor a fogmosással végeztem, következhetett a fejem átalakítása. Egy kicsi korrektor, szájfény, szempillaspirál, és szemfesték sokat dobott rajtam. Végül a hajammal is kezdeni kellett valamit. Egy igen szép, szoros kontyba fogtam, és megint a tükörbe néztem. Most már sokkal jobban néztem ki, mint azelőtt.  Nézegettem volna még magam (nem, nem vagyok önimádó..)  de kopogtak. Kinyitottam az ajtót, és kit látnak szemeim? ŐT.

-Szia, akkor mehetünk röntgenre? -kérdezte.

-Szia, persze. Teljesen megfeledkezem róla. De várj egy percet...-kértem.

-Igen?-ráncolta össze a szemöldökét. Hűha. Jól áll neki az összezavarodottság.

-Hogy hívnak? Mert azt még nem említetted, és nem tudlak hogyan megszólítani..-motyogtam.

-Óóó...-mosolyodott el, de láttam az arcán, hogy nem ezt akarta hallani- Louis. Louis  Frohther. Én se kérdeztelek még téged. Neked mi a neved?

-Elisabeth Morgn. -nevettem kínosan.

-Szép név-mondta, majd biccentett egyet a szobám ajtaja felé. Mennünk kéne..

Amikor az ajtó elé értünk, megszólalt:

-Én nem megyek be veled.. Ott van egy öltöző, ott le kell vetkőznöd, és amikor  kiabál a doktornő, akkor menj be-mondta komoly arccal.

-Rendben-bólogattam, majd benyitottam a fülkébe. Minden úgy volt, ahogy Louis mesélte. Amikor végeztünk, megszületett a diagnózis.

-Hölgyem-szólított meg a doktornő- Az eredmény nagyon érdekes.  Soha nem találkoztam még ilyennel, de ez..elképesztő. Belül nem mély a  seb, csak 3 centiméter. Az viszont jól látszódik a röntgenfelvételen. Kérem, menjenek vissza az ápolójával a szobájába, és feküdjön le pihenni.

-Okés, nagyon köszönöm, viszont látásra!-léptem ki az ajtón. Felöltöztem, majd nyitottam az öltöző ajtaját, és kimentem rajta.

-Szia! Mi történt?-  kérdezte Louis fürkésző szemmel.

-Szia, hát, 3 centiméteres a seb, de azt mondta, nem durva.. Meg azt, hogy kísérj vissza, és pihenjek le.

-Öhmm.. értem. Máris.

 Visszaindultunk. Nagyon szomorú voltam, mert Louis közömbösen viselkedett velem. Tette a dolgát, és kész. Semmi mosoly. Semmi szemkontaktus. SEMMI.  Én pedig nem bírom ezt a fajta lekezelő, semleges viselkedést. Nekem a középpontban kell lennem. Na..
 Amikor  beértünk a  szobába, becsuktam az ajtóm. Őőő..kulccsal. Nem volt semmi tervem, de nem akartam, hogy bárki is megzavarja a mondanivalómat.

-Louis!-kezdtem-Mi bajod neked? Nap elején még normális voltál.

-Ja. Nap elején még igen-felelte unottan.

-Mit tettem?? Mit tettem azért, hogy így viselkedj velem?-kiáltottam azon a hisztis , "mindjártfelpofozom" stílusomban. A srác még nem ismerte ezt a fajta hangsúlyt.

-Tőled más kérdést vártam volna-mosolyodott el szomorúan. Nekem még akkor sem esett le.

-Hogy tudom megkérdezni máshogy, hogy mi a bajod?-fakadtam ki. Na jó,tény és való, hogy teljesen hülye vagyok.

-Én nem arra a kérdésre gondolok-fojtotta vissza a brutális röhögőgörcsöt.

-Hanem? Várj.. De istenem.. én csak kérdeztem a nevedet.. Ezzel mi a probléma? -mosolyodtam el, és a arcommal valami "te butus" félét próbáltam csinálni. 10 másodperc múlva én éreztem magam "butusnak".-Más.. más kérdés? Az? MII?? Nee.. én..  Louis, te arra a kérdésre go-gondolsz?-sütöttem le a szemem. Úr isten!  Azt várta volna,hogy kettőnk miatt kérdezzem?!
 A fiú csak a szemembe nézett, és aprót biccentett, majd odajött hozzám, és megfogta a kezem.

-Ki ne szeretne bele egy olyan lányba, aki szép, okos, és feltámadt?-suttogta a fülembe.  Én pedig boldog voltam. Nagyon boldog. Belevigyorogtam a képébe, és magamhoz húzva megcsókoltam. Nem tolt el magától, úgyhogy egy kicsit..khmm.. szenvedélyesebbre és hosszabbra sikerült,mint vártam.  Végül én mentem hátrébb, mert eszembe jutott Dean. És nem azért, mert elszégyelltem magam , hanem azért, mert Louisnak tudnia kell. Tudnia kell, mi történt velünk régen.

-Te, figyelj..-kezdtem-Tudnod kell valamit.

-Mit?-komolyodott el az arca.

-Régen már volt egy barátom..-köszörültem meg a torkom-De ő.. ő.. nem tudom mi van vele-vontam meg a vállam. Pedig az előbb még  az eszembe volt.

 -Basszus, nagyon megijesztettél. Nem gondoltam, hogy csak ennyi..Amúgy nekem is volt barátnőm. De nem gondoltam, hogy érdekel a múlt. Mert engem csak a jelen izgat-mosolyodott el újra, és most ő csókolt meg. Én pedig visszacsókoltam.

-Lassan kinyithatnánk az ajtót.. mindjárt vizit..-komorodott el Louis.

-Igen, hogyne.. és.. mi lesz a 3 ápolónővel?-kérdeztem.

-Mi lenne?

-Hát.. mind a hárman beléd vannak esve. Mit szólnak majd "hozzánk"?-amint kimondtam a "hozzánk" szót, eljutott az agyamig, hogy most mi.. mi járunk?? Te jó ég!

-Engem nem érdekel..majd ha Téged bántanak,akkor fog. De addig.. villogjanak a magassarkújukban nyugodtan.

  Vigyorogtam, min a vadalma, nem is vettem észre, hogy csörög a telefonom.

-Vedd fel, addig én kinyitom az ajtót. -kacsintott.

 -Szia Brigit! Wááá képzeld! Dee!! Ő!  Igen..mi. együtt vagyunk-néztem rá az ápolóbarátomra, aki  egy kicsit bólogatott, hogy így van. - Nem hiszed el?  Gyere be! Jó, nemsokára lesz egy vizit, de azt ki tudod várni! Okés. Szia!-köszöntem el.

-Nem hitte el? -kérdezte Louis nevetve.

-Nem.. Brigit szerint  nem lehet ekkora mázlim.. ha megkérhetnélek, adj az orra előtt egy nagy, és hosszú csókot, hogy leessen az álla.-röhögtem.

-Mondjuk ilyet?-és kaptam egy hatalmas és forró csókot.

-Igen, valahogy így-motyogtam rákvörös fejjel.

 Amíg telefonáltam, ő kinyitotta az ajtót. És amikor csókolóztunk.. már nyitva volt. Na, de ezzel nem lenne semmi baj, ha nem akkor jönnek be vizitre. A 3 ápolónővel. Akik sokkolva álltak a küszöbön. A főorvos csak köhintett egyet, így  a szám elszakadt Louisétól.  Most még vörösebb voltam, mint eddig.

-Vizit!-mondta komoran az orvos, és gyorsan megvizsgált. Mivel Louis is ápoló, így.. öhm..hát, látta, ahogy megnézik a szívverésem..amihez le kellett vennem a pólómat, így egy szál melltartóban és apró sortban ültem az ágyamon. Láttam rajta, hogy alig bír nem rám nézni, és zavarban van. Hát, én is zavarban voltam.. eléggé. Szerintem a doktor nem akart kínozni, úgyhogy hamar meglettünk.

-Louis, te jössz?-nyávogott a főgonosz.

-Nem-mondta unottan-itt maradok Elisabethhel.

-Óó..oké..akkor szius-tipegett ki az ajtón.

-Szia!-köszöntem oda én is.

 "Szius" helyett csak szúrós pillantást kaptam. Kár. Pedig igazán vártam volna..

-Nem kaptam "sziust"-hőbörögtem Louisnak tettetett csalódottsággal.

-Annyira sajnálom-nézett rám "bűnbánóan". Némán figyeltük egymást, és egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Én visítoztam, Louis törölgette a szemét. Egy 5 perces sikoltozás után azt hallottuk, hogy valaki belépett. Felnéztem, és Brigitet láttam összefont karral, mosolyogva.

-Tehát ti jártok?-vágott bele a közepébe. Én csak óvatosan biccentettem egyet a barátomnak (!!!), aki odavánszorgott hozzám, és egy olyan csókot adott, amitől majdnem elájultam. Brigit is..

-Nos? Van valami mondanivalód Morgn?-kérdeztem cinikusan a testvéremet.

-Öhhm..Te nyertél.. Elhiszem.

-Nahát-csodálkoztam.

-Azt mondtad, elmeséled, hogy mi történt akkor, amikor meghaltál-terelte el a témát.

-Igen! Hát, amikor meghaltam.. amikor meghaltam...basszus.. nem tudom, mi történt velem! Nem emlékszem.

-Volt valami őrangyalod, nemde? Azt mintha említetted volna..

-Valami rémlik... Ááá! Igen! Robertoo!! Itt vagy? Gyere elő kérlek!- eléggé hülyén nézhettem ki..

-Szervusz, Elisaeth! Kik ezek az emberek?

-Ő itt a barátom, Louis, és ő-mutattam Brigit felé-a testvérem. -  Köszönés helyett csak 2 csodálkozó szempárt kaptam vissza.

-Roberto.. megmutatnád magadat nekik? Kééérlek!-könyörögtem-Tök hülyének érzem magam! Naaa!

-Hát... végül is.. holnaptól úgyse jelenek meg senkinek... úgyhogy miért is ne?

-Várj.. mi az,  hogy nem jelensz meg senkinek?-kérdeztem döbbenten.

-Mivel élsz, nem járkálhatok hozzád. Csak ha halott vagy, vagy halálos beteg. Ezért nem emlékszel semmire, ami a halálodkor történt. Éjjel eljöttem hozzád, és minden ilyen dolgot kitöröltem a memóriádból.  Na mindegy is, akkor felfedem az álcámat- majd átváltozott láthatóvá.

 Louis és Brigit sokk hatása alatt álltak, nem pislogtak, és  a szájuk most tényleg tátva volt.. Én csak kiröhögtem őket, mondván: "Én megmondtam".  S ott álltunk mi négyen. 3 ember, és egy angyal.....

Bűnös lelkek

(Írói megjegyzés: Wáááoohh! 10 feliratkozó! Nagyon-nagyon köszönöm nektek! Szuperek vagytok :)  Jó olvasást ♥ Írói megjegyzés VÉGE)

Megjelent ő... Roberto. Az angyal, aki megölte a legjobb barátnőmet..éljen.

-Szervusz, Elisabeth! Látom megtörtént veled az, amit leírtál a papírra. Hogy érzed magad?

 Én csak összefontam a karom, és felvont szemöldökkel néztem rá. Hogy gondolja, hogy úgy viselkedik velem, mintha misem történt volna?!

-Na jó, látom nem akarsz szóba állni velem..-kezdte-És ezt meg is értem. De hidd el..Quimby-nek ez volt a terve. Hogy ne beszéljünk.. és...

-És mi?? És mi Roberto?? Miért akarná ezt??

-Mert egy anti angyal! Gonosz- nézett rám úgy,mintha egy idióta lennék. Jó, ha az ember anti angyal, akkor gonosz is.. logikus.

-Igazad van-sütöttem le a szemem, majd átgondoltam mindent. Fájt, és nehéz volt elhitetni magammal, hogy megbocsájtottam. Vége. Nincs több gyűlölet. Nem  haragszom. Képes vagyok rá. Már éppen elindult  volna, amikor megszólaltam.

-Kérlek ne menj el..-kértem-Én..én hajlandó vagyok megbocsájtani!

-Tényleg?-csillant fel a szeme, majd odajött hozzám, és szorosan megölelt. Akkor lépett be anya és Brigit.

-Kislányom, kit ölelgetsz?-ráncolta össze a szemét anyu. Persze ők nem látják az angyalomat, mivel ő az enyém.. és így tényleg fura, hogy a levegőt ölelem..khm.. na mindegy.

-Óó... az őrangyalomat-vigyorogtam-Amikor meghaltam, ő is segített nekem.

-Öhmm.oké..  más esetleg??-kérdezte Brigit összehúzott szemekkel. Érthető, hogy gúnyolódik 1., mert ő Brigit Morgn, és 2. Mert nem tudja, miken mentem keresztül/kikkel találkoztam.

-Sokkal több, mint gondolnád!- forgattam a szemem-Rengeteg dolog történt velem,amíg nem éltem.

-Persze, majd elmeséled biztos-felelte unottan, bár az arckifejezéséből ítélve  jól szórakozott.  Mármint rajtam. Ez természetes.

-Ha kíváncsiak vagytok..elmesélhetem-mosolyodtam el-Szerintem tetszeni fog.

-Oké, majd holnap! Na, már látom, jönnek a nővérek, visznek át biztos a szobádba-dobolt a combján anya-megnézném, milyen körülmények között fogsz "lakni".

-Szerintem egy mocskos barlangba dugnak be, étel és ital nélkül-felelem gúnyosan-Nyugi, minden rendben lesz.

 És akkor bejöttek. Anyu  nem vette észre, de egy fiú is volt köztük. De még milyen fiú! Azonnal elkezdtem morzsolni az ujjaimat, és azt hittem, nyomban elájulok. Mélykék szemei rám találtak.. fekete haja fel volt egy picit zselézve, bőréről tudtam,hogy nem rég tengerparton járt..már csak egy napszemüveg kellett volna, és egy gitár, és akkor elhiszem, hogy ő a legújabb tinisztár. De nem. Ő csak egy ápoló.  Viszont nem csak én találtam helyesnek. A 3 nővér csillogó szemmel bámulta őt. Na, ez nem is lenne baj, de egy közülük kitűnik..a szépségével. Hosszú, fekete haj, jól látható smink, divatos, tűzpiros körmök.. ja, és a ruháját átvarrta, így pont olyan, mint a filmekben. Egy fehér-piros miniruha. Szerintem túl sokáig nézhettem, ugyanis már ő is nézett engem. Pillantása körülbelül ezt sugallta: "Nézz csak. Szebb vagyok nálad! Ezt ő is tudja! Chh.. téged kell ápolnom..Szuper"
 Persze nem voltam gyáva, azonnal "visszaválaszoltam" Egy szó nélkül. Szemkontaktussal. "Én természetes szépség vagyok! És te?  A sok vacak nélkül mi lennél?"

 Na jó, igazából nem tudom, hogy megértette-e , amit mondok, de akkor nem is érdekelt.Mert megszólalt a srác.

-Szia! Remélem, tegezhetlek.  Én, és ők-mutatott a 3 grácia felé- fognak ellátni téged, amíg itt vagy.

-Óó.. oké.. és.. rendben..-motyogtam. Még Dean se tudott így megzavarni. Furcsa. Pedig őt mindennél jobban szerettem. De  most vissza a jelenbe.

-Minden oké veled? -kérdezte fürkészve.

-Hát..igen.

-A doktor úr is ezt mondta?-mosolygott. Akkor megértetem. Nem "flörtölni" akart velem, csak végezte a munkáját. Auchh. A nővérkék gúnyos vigyorral pillantottak felém, amit meg is értek. Ilyen lettem volna én is az ő helyükben.

-Nem..van egy nagy fekete folt az oldalamban. Holnap röntgen-húztam el a számat.

 Többet már nem is beszéltünk. Legalábbis szavakkal.  Amikor egymásra tudtunk nézni, megtettük. Tüsténkedett körülöttem egy sort, aztán eljött az este. Khmm..

-Nos..-krákogott-Most jön a fürdés. Öhmm.. esetleg hívjam a rokonaidat, vagy ő-fordította a fejét a főgonosz ápolónő felé-jó lesz?

-Inkább Brigitet, az ikertesómat választanám.-feleltem remegő gyomorral.

Csak kacsintott egyet, és kiment, hogy hadd telefonáljak. A többi nővér követte a példáját.

-Szia Brigit! Be tudnál jönni? Mi?! Mi dolgod van?Nee..gyere már be, ne szívass. De most komolyan programod van? Oké..hívom anyut. Szia.-és letettük. Nem igaz, de tényleg..na mindegy, tárcsáztam anyát.

-Szia anya! Bejönnél hozzám fürdetni? De, van ápoló..Anyaaa!! Kérlek! Hjajj..na jó. Nem hisztizek! Nem is! Lényegtelen, akkor majd holnap. Szia..-ő is visszautasított. Oké, nem parázok, majd megfürdök egyedül.
 Belépett Ő és az ápolók is.

-Na? Jön?-érdeklődött.

-Őő...háátőő....nem..- sütöttem le a szemem-És anyu sem.

-Akkor..Hé! Légyszi, fürdesd mér meg! Kösz-nézett a..nos, a legcsúnyább csaj felé. Huhh.

 Ő csak unottan rám nézett, és a fürdőszoba felé mutatott.

----------Egy kibírható fürdés után-----------

 Nem említettem, de szégyellős vagyok. mégis hogy fürdessen meg egy IDEGEN? Egy kicsit hezitáltam, mert a fejemben különböző összeesküvési-elméletek születtek meg. Például: Ha készen vagyunk, odamegy a szép nővérhez, és elmondja..a "méreteimet". Khmm..na igen. Szerencsére ilyen nem történt, de akkor is..   Túl estem rajta, az a lényeg. Vacsi után (két szelet kenyér, választható feltéttel) bekapcsoltam az mp3 lejátszóm, és hamarosan elaludtam. ♫ ♪ ♪ ♫ ♫ ♫

A fekete seb

 (~ Írói megjegyzés:  Sok nap telt el az utolsó rész óta. Ezt nagyon  bánt, de egyszerűen nem volt időm! :( Sajnálom...Remélem, az olvasóim nem haragszanak! :) - Írói megjegyzés vége~ )

 Láttam a holttestemet az ágyamon feküdni....üres, és jelentéktelen volt. Hirtelen valami elkezdett húzni felé.. mint egy mágnes. Próbáltam kapaszkodni egyes tárgyakba, de nem tudtam... Emlékeztek a történetem elejére?

" Elisabeth Morgn a nevem,és egy átlagos 18 éves csaj vagyok.Vagyis.....egy pár napja jobban érzem magam,mint eddig bármikor. Semmi nem fáj. Boldog vagyok.  De ez megváltozott. Nem örülök,nem vagyok boldog,és fáj a szívem!  Ugyanis ma megláttam a szüleimet...ahogy  felém hajolva,egy csokor virágot tesznek mellém.Sírnak. Szomorúak. Nem értem,miért! Próbálok szólni ,de nem tudok. Próbálok mozogni,de nem tudok.Próbálok kimenni,de nem tudok. Mi van velem? És ekkor ugrott be: Én halott vagyok. De hogy? Nem lehet!! Biztos álmodom!! Aztán ...................."-és itt akkor folytatnám is..-Aztán megláttam magamat angyalként. Belém mászott. Szenvedett. Nem akart visszajönni az életbe... de már mindegy volt. Anyuék vagy már 10 perce csak sírtak, amikor meglátták, hogy kinyitom a szemem.

-Úristen! Te..te is látod azt..azt amit én??-kérdezte anyu aput.

-I-Igen....-szólt halkan apa, majd mindketten szorosan megöleltek.

 Nem szóltam azért, hogy majdnem megfulladok..inkább én magam is öleltem őket. Te jó ég! Nagyon jól esett, ellenben szomorú voltam, amiért elvesztettem a szárnyamat, és az erőmet.

-Kicsikém! Hát te..visszajöttél!-szipogta anya, majd kifújta az orrát, és megtörölte a szemét. Óvatosan apura néztem. Boldog volt. Mosolygott.

-Kislányom! Nagyon szeretlek-suttogta a fülembe, és egy hatalmas puszit nyomott a fejemre.

 Lehetséges-e, hogy visszatértem? Ez egy rossz vicc, vagy a kőkemény valóság? Rengeteget gondolkoztam, amikor eszembe jutott Quimby.. azt mondta,hogyha visszatérek, lehet, sőt, biztos, hogy valami maradandó, illetve nem maradandó sérülésem lesz. Nos, semmi, azaz semmi bajom nem volt, kivéve, hogy büdös hullaszag terjengett az egész szobában, és rajtam is. Éljen! Amint ilyen roppant fontos dolgok jártak a fejemben, észre se vettem, hogy Brigit bejött.

-Liza!!-sikította-Hát te élsz?? Köszönöm istenem! Köszönöm!-sírta el magát.

-Ne sírj, mert akkor én is sírok-simítottam meg a karját.

-O-Oké.. segítsek lefürödni?

-Azt megköszönném, mert eléggé.. hogy is mondjam..büdös vagyok-röhögtem el magam kínosan.

 Brigit megfürdetett, olyan lassan és óvatosan, hogy nem is éreztem, hogy fáj.. Aztán bevitt a szobájába, mert az enyém hogy is mondjam.. khmm.. nem volt jó állapotban.

-Annyira örülök neked! Te jó ég.... azonnal orvost kell hívni- csapott a homlokára-hiszen tegnap haltál meg!

-Nem régebben?-érdeklődtem.

-Nem. Tegnap 2 óra 20 perckor. Pontosan.

-Pedig annyi minden történt velem.... mintha már egy hete nem éltem volna....

-Jó jó, majd elmeséled, de most hívom az orvost. Beviszünk a kórházba.

 *Doktor úr, Brigit, Anya és apa beszélgetés:

Brigit:-Jó napot doktor úr!  A húgommal kapcsolatban keresem...

Doktor: Megvan a temetés időpontja? Mert akkor be kell vinni a hullaházba boncolni. Vagy a hamvasztás mellett döntöttek?

Anya : nem emiatt telefonálunk. A lányunk.. él.

Doktor: Nagyon humoros ez a család, de ilyennel nem kéne viccelődni.

Én: Csókolom, doktor úr!

Doktor: Uramisten.. de..de..... ez lehetetlen! Azonnal jöjjenek be! Vagy ne is... vitetek oda egy mentőautót! Pillanat, és  ott lesz!

             **Hívás VÉGE**

 A mentősök 5 perc múlva kint is voltak. Lépteik egyre hangosodtak, gyorsultak. Beszédüket is hallottam, de nem értettem. Gondolom, arról beszéltek,  hogy mit, hogyan, mennyi idő alatt csináljanak velem.  Berohantak a szobába, körbepásztázták a helyet, majd megakadt a szemük rajtam. Összesen négyen voltak, mindannyian rémült, ideges fejet vágtak. 2 barna, 1 vörös, és 1 fekete hajú ember  nézett velem farkasszemet.  Egy gyors vizsgálat után feltettek egy hordágyra, és lementek velem a lépcsőn.

-Hogy van?-kérdezte tőlem a vörös hajú.

-Köszönöm,  egész jól..de nagyon fáradt vagyok!- sóhajtottam.

-Rendben.. ez..ami magával történt, az hihetetlen! Ez legyen a legkisebb gondja! Elhiszem, hogy álmos! Bevisszük a kórházba, és 3 hétig biztos, hogy bent marad.

-Oké! De ugye, nem lesz több műtétem?

-Az attól függ, hogy a főorvos  mit lát.. Én csak  a torkát, fülét, szívverését, valamint a vérnyomását néztem meg! A doktor úr egy háromnegyed órás vizsgálatot végez majd el. -mosolygott, és az arcából azt az üzenetet véltem felfedezni, hogy: Nyugodj meg! Minden rendben lesz!

 Közben a többi mentős "begurított" az autóba, és már mehettem is.  Velem jött anya, és Brigit, aminek nagyon örültem. Amint odaértünk, az emlékek előtörtek belőlem. Sajnos nem a jók.. Dean, a levél...satöbbi.

-Megérkeztük! Mindjárt jön az orvos! Kérem, a hozzátartozók menjenek ki! -kérte tőlük a fekete hajú mentős.

-Szervusz kicsim! Viszont látásra!-köszönt el tőlem, és a fiúktól anyu.

-Sziasztok!-intettem feléjük. -Kint megvártok?

-Neeem... hazamegyünk, és visszajövünk, amint vége a vizsgálatnak-röhögött ki Brigit. - Persze, hogy megvárunk..

 Becsukták az ajtót, és pont akkor érkezett meg a doktor.

-Jó napot, Ms. Elisabeth! Most egy hosszú vizsgálatot fogok elvégezni önön! Remélem, nem bánja-kacsintott rám.

 Egy elég alapos kezelés után megszületett a diagnózis.

-Holnap alaposabban átvizsgáljuk röntgen segítségével, ugyanis ahol leszúrták, a sebhely átváltozott  feketévé. És nagyon nem szép..-motyogta.

-Óóóó... szóval..fekete?-ámultam-Ez hogy lehet?

-Egyenlőre nem tudjuk, ezért kell majd a röntgen- nézett felém, majd kinyitotta az ajtót, és kiment a rendelőből.

 Én pedig ott maradtam a gondolataimmal. Bő 10 másodpercig. Mert megjelent nekem ő...

Angyali érzelmek

 Magamba roskadva ültem, a város közepén, teljesen egyedül. A mellkasomba olyan érzésem volt, mintha valaki rám feküdt volna... a szívem fájt, a gyomrom egy gombostű méretére zsugorodott, és magamat is kicsinek, és gyengének éreztem.(Igen, amióta angyal vagyok, azóta újra érzékelem a belső szerveimet...)  A szárnyam lekonyult, repülni azért tudtam vele, de nem próbálkoztam, mert féltem, hogy leesek. Csak sírtam és sírtam.. nem érdekelt semmi, valamint nem hallottam, nem láttam. Pedig jó lett volna.

-Elisabeth? Te vagy az?-kérdezte..ki is??

-Te meg ki vagy?-döbbentem le.-Ismerjük egymást?

-Nem ismersz meg?-mosolygott- Az őrangyalod vagyok... vagyis... most már a segítőd..

-Tényleg! Jajj, bocsánat! És.. igen.. nos.. hogy vagy?

-Köszönöm.. egész jól...de te látom nem érzed jól magad..mi a baj?

 Elmondtam neki mindent. Minden sérelmet, haragot, dühöt, és pár csalóka mosoly is megjelent az arcomon. Próbálta finoman, szépen lassan átváltani a témát másra. Beszélgettünk a halandó életemről, az angyali énemről, a "semleges" állapotomról.. csak róla nem. Amikor kérdeztem, röviden , és tömören válaszolt, néha meg se hallotta... vagy csak nem akarta.

 -Figyelj... én már eleget panaszkodtam, elegem van az önsajnálatból, most rád lennék kíváncsi. Érzem, hogy valamit nem mondasz el.

-Ez..khmm... ez.. mindegy. Ugye milyen jó ma az idő?

-Nagyon, de most ez érdekel a legkevésbé! Nekem bármit elárulhatsz..-de közbeszólt.

-Nem, ezt nem. Valami olyat tettem, ami.. khmm.. szóval..khmm.. téged is érint...

-Te jó ég! Mit műveltél?? Dean????? Vagy mi????

-Nem.. rosszabb....

-Kérlek! Egy angyal nem hazudhat!! Főleg a társadnak!

-Na jó..khmm.. szóval az..volt.. hogy..khmm..khmm...én...ÉN ÖLTEM MEG  MILCYT.-zokogott.

-HOGY MIT TETTÉL??-kerekedett el a szemem.- Te.. te megölted a legjobb barátnőmet? Nehogy közelebb merj jönni! Tűnj innen!-ordítottam torkom szakadtából. Nem érdekelt, mit mondott, és az sem, hogy  káromkodásokkal, és  trágár szavakkal bántottam. Mert az, amit tett, nem lehet megbocsájtani. Soha. És ezen van a hangsúly. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, úgyhogy rohanni kezdtem. Hullottak a könnyeim  (igen, már könnyeim is vannak) de aztán visszafordultam. Hogy miért? Tudnom kellett, miért, mikor, és hogyan tette. Enélkül az információ nélkül nem távozhattam.

-Mégis hogy jutott ez az eszedbe?

-Fogalmam sincs..én..nem voltam ura önmagamnak.

-Mert??

-Arra emlékszem, hogy valaki elkapott..... és elájultam. Amikor felkeltem, hiába kerestem szárnyaimat, gyönyörű, hófehér ruhámat, mindenhol sötétséget vettem észre. Magamon is.. kívülről, belülről. És kellett egy áldozat.. A barátnőd tűnt a legjobbnak erre a célra. Sajnálom..tényleg-sírta.

-Engem különösebben nem érdekel. Csak egy! Ki tette ezt veled?

-Nem..nem tudom..-hebegte-Én..én nem..

-Na ide figyelj-szóltam rá dühösen-Azonnal mondd meg! Vagy velem gyűlik meg a bajod!!!

-Oké... szóval.. egy  anti-angyal tette... Belém mászott, és nem tudtam kiszedni magamból. Fájt.. a lelkemet sötétté, és gonosszá tette.

-És.. nem tudod, ki volt az?  Mármint, konkrét személy..

-Hát..én tudom.. khmm.. nos... ezt nem mondhatom el. Tényleg.

-Rendben! Akkor marjon szét a lelkiismereted! Engem nem érdekel!-néztem rá szúrós szemmel, majd megfordultam, és elindultam ki, a városból.
 Bár nem tudtam ki volt, már szabadulni akartam onnan. Amikor a kapuhoz értem, nem tudtam kinyitni. A pulzusom ezer fölé emelkedett, elegem lett mindenből. Rácsaptam az ajtóra, és úgy már ki tudtam lépni. Új angyali képesség. Hmm....

-Eszedbe ne jusson idejönni!- szóltam rá Roberto-ra. (Az angyalomra) 6. érzék. Szuper.

-Hadd magyarázzam meg! Én nem tehetek semmiről... csak Quim...-de itt hangja elcsuklott, és nem folytatta.

-Hogy kicsoda??? QUIMBY?????? Ő tette?

-Igen..vagyis NEM..Nem.. persze hogy nem-nevetett kínosan.

-Szóval ő volt... köszönöm, hogy elmondtad. Szia!

-Szia...-suttogta elhaló hangon.

 Sajnáltam.. hibáztattam, mégse tehetett semmiről. Mégis képtelen voltam neki megbocsájtani. KÉPTELEN! Akár hányszor visszanéztem, igen szomorú lettem. De a düh, és harag bennem fortyogott. Úgyhogy nem jártam sok sikerrel. Kiegyenesítettem a szárnyaimat, és elrepültem. Minél messzebb az anti-várostól! Visszamentem a házunk elé..nem tudom pontosan miért, valami húzott, egyszerűen muszáj volt mennem. A szárnyaimmal nagyokat csapkodtam, irtó gyorsan száguldottam. Éreztem, MENNEM KELL. Amikor odaértem, bepillantottam a szobám ablakán. Megláttam a holttestemet az ágyamon feküdni............

Ez lett volna a mai rész :) Remélem tetszett :)